Chris Martz, az Éghajlati Világnyilatkozat kétezredik aláírója
Interjú Chris Martz influenszerrel.
A Clintel (Klímaintelligencia) Alapítvány által kezdeményezett Éghajlati Világnyilatkozat a 2000 aláíróval jelentős mérföldkőhöz érkezett. A nyilatkozat kijelenti, hogy „nincs klímavészhelyzet”, ami kutatók (klímakutatók) és szakemberek különféle köreiben a világon mindenütt támogatást élvez. Két Nobel-díjas, Ivar Giaever és John Clauser is az aláírók között van. Ha Ön is aláírná a nyilatkozatot, kérjük, töltse ki az űrlapot, itt.
A rangos listára a legújabban csatlakozók között, a 2000. helyen került fel Chris Martz, egy fiatal meteorológus, aki az X közösségi média platformon a klímatudományról alkotott szókimondó nézeteivel tett szert ismertségre. Bár mindössze 22 éves, de az X-en már több mint 140 000 követője van.
Martz-cel egy exkluzív Clintel-interjú keretében beszélgettünk el életútjáról, mentorairól, a jelenlegi amerikai kormányzat alatti klímapolitikáról alkotott nézetéről, a Bizottság a Konstruktív Holnapért (CFACT) szervezet számára végzett munkájáról, és arról, hogy miért ért egyet a WCD fő üzenetével.
Irigy csoporttársak
Chris Martz az X-en egy futótűz-szerűen terjedő poszttal („kötelező” olvasmány,) tett szert jelentős követői táborra. Ebben Martz elmeséli hozzánk vezető útját, amire 30 000 lájk-ot kapott, és több mint 2,5 millióan nézték meg. Őszinte bejegyzései, amelyekben szembeszáll a fősodor klímanézetével, ellentétes véleményeket kiváltó alakká tették (a New York Post Anti-Greta Thunbergnek nevezte). Különösen irigyek voltak rá csoporttársai a Millersville Egyetemen töltött BSc évei alatt. „Az első három évem nagyszerű volt” – emlékszik vissza Martz, megjegyezve, hogy számos felsőbb éves osztozott a nézeteiben. Az utolsó évét azonban elszigeteltség jellemezte, mivel növekvő online hírneve a csoporttársai körében irigységet váltott ki. „Néhányan azért voltak irigyek, mert írtak rólam a Fox News-ban, vagy olyan hírességekkel szerepeltem együtt, mint Larry a Cable Guy vagy Dean Cain” – mondja, hangsúlyozva, hogy ő a közfigyelem ellenére sem szállt el. „Én csupán egy virginiai kisvárosi fiú vagyok.” Martz azonban jelentős támogatást kapott a tanáraitól. „Hat meteorológia professzor közül négy kiállt mellettem” – mondja. Védték a szólásszabadsághoz való jogát, és értékelték adatalapú megközelítését, még akkor is, ha nem értettek egyet ővele. „Azt mondták: »Chris számokat hoz az állításai alátámasztására.« Még a legrosszabb esetben is meg tudtunk egyezni abban, hogy nem értünk egyet.” A tanári kar támogatása éles ellentétben állt társai vegyes fogadtatásával, rávilágítva, hogy a fiatal szkeptikusok a tudomány világában mi mindennel találják magukat szemben.
Szemléletformáló mentorok
Klímatudományi nézeteinek kialakulását Martz néhány kulcsszereplőtől eredezteti. „Joe Bastardi és Tony Heller nyitották fel a szemem” – mondja, felidézve, hogyan kérdőjelezték meg a velük folytatott beszélgetések a példátlan klímaválság narratíváját. Pl. az olyan történelmi időjárási eseményekről, mint az 1900-as Galveston hurrikán és az 1930-as évek hőhullámai. Judith Curry, a kiemelkedő klímakutató, világos kommunikációs stílusával inspirálta, míg Roy Spencer és John Christy a szigorú, adatalapú módszertannal voltak rá hatással. „John Christy egyike azon keveseknek, akik önállóan építenek fel adatkészleteket, és azokon tesztelik az elméleteket” – jegyzi meg Martz, aki e gyakorlatot követi saját kutatásaiban is. Ezenkívül olyan professzorok, mint Dr. Alex DeCaria a Millersville-en, ellentétes felfogásuk ellenére, megtanították neki az önálló és kritikus gondolkodást, és ez lett Martz tudományos megközelítésének sarokköve.
Trump klímapolitikája
Trump elnök második ciklusa alatt az amerikai klímapolitikában Martz szerint jelentős hangsúlyeltolódás figyelhető meg. „Nagyon keményen felléptek a klímariogató narratíva ellen” – mondja, olyan kulcsfontosságú kinevezéseket említ, mint Chris Wright-é az energiaügyi miniszteri posztra. Wright, aki a klímariogató mozgalom hangos kritikusa, támogatja az atomenergiát és a hazai energiatermelést, és Martz energiahatékonysággal kapcsolatos nézetei ezzel összecsengenek. A Lee Zeldin vezette Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) jelentős változásokon ment keresztül, többek között több mint ezer alkalmazottat elbocsátottak és megszüntették az EPA tudományos részlegét. Az olyan kifejezéseket, mint „környezeti igazságosság” és „klímaigazságosság”, eltávolították a szövetségi weboldalakról, a NOAA climate.gov domaint pedig bezárták.
Martz megemlíti a NASA Goddard Űrkutatási Intézetének a Columbia Egyetemen kötött bérleti szerződésének megszüntetését is, ami feltehetően a bezárásával lesz egyenértékű. „A NOAA kiegyensúlyozottabb hangvételéhez képest a NASA üzenetei erősen aktivista és riogató jellegűek” – mondja. Miközben támogatja a klímakutatás anyagi támogatásának csökkentését, Martz aggodalmát fejezi ki, hogy a NOAA időjárás-előrejelzésének finanszírozását is visszafogták, noha az őszerinte a közbiztonság szempontjából kritikus fontosságú. A szövetségi intézményekben végbement változásokat összességében az általa „klímaideológiának” nevezett jelenség lebontására irányuló törekvésnek tekinti.
Munkája a CFACT-nál
Fiatal kora ellenére Martz máris dolgozik a CFACT-nál. Részmunkaidős vállalkozóként Martz szerepe sokrétű: kutat, médiaszerepléseket vállal, és részt vesz közösségi médiában. „Vannak hetek, amikor tíz órát dolgozom, és vannak, amikor harmincat vagy negyvenet” – mondja, miközben rugalmas munkabeosztását ecseteli, mert emellett MSc tanulmányaira készül. Feladatai közé tartozik, hogy havi rendszerességű tényfeltáró cikkeket írjon, jelentések készítésében és kutatásokban vegyen részt, most például egy olyan projektben, amely a politikai döntéshozatalhoz készített klímamodellek korlátairól szól. Médiajelenléte kiterjed a Newsmax, a One America News és a Fox csatornákra, ahol klíma- és energiakérdésekről szóló beszélgetéseken veszt részt.
Miért nincs klímavészhelyzet?
Martz egyetért a WCD azon állításával, hogy nincs klímavészhelyzet, és erre három fő érvet hoz fel. Elsőként a mai példátlanul magas életminőséget említi, ami magával hozta a várható élettartam megduplázódását, a szegénység és az alultápláltság rekord alacsony szintre süllyedését, valamint a népességnövekedés ellenére az időjárással összefüggő halálesetek 96,2%-os csökkenését. „Az egzisztenciális fenyegetettségre vonatkozó állítások nem állják meg a helyüket” – mondja. Másodszorra azt említi, hogy a szélsőséges időjárási események nem váltak gyakoribbá vagy intenzívebbé. A hurrikánok, árvizek és más szélsőséges időjárási jelenségek nem mutatnak trendet, sőt akár csökkenő tendenciájúak is lehetnek. Végül a tengerszint-emelkedést hozza fel, megjegyezve annak lassú, évi körülbelül 3,4 milliméteres ütemét, amit alkalmazkodással kezelhetőnek tart. „Rendelkezünk a technológiával ahhoz, hogy szinte bármihez alkalmazkodjunk a klímavédelem terén” – állítja, olyan sikeres példákra mutatva, mint a fejlett európai gátrendszer.
Erősödő lendület
Chris Martz csatlakozása az Éghajlati Világnyilatkozat 2000. aláírójaként rávilágít arra, hogy a kutatók egyre nagyobb lendületre kapnak, és megkérdőjelezik a fősodor klímanézetét. Megtett útja, hogy egy fiatal, kisvárosi meteorológusból az X kiemelkedő hangjává váljon, jól tükrözi mind a lehetőségeket, mind a kihívásokat, amelyek egy megosztó szakterületen az adatalapú nézet melletti kiállásban rejlenek. Judith Curry és John Christy mentorok irányításával, valamint a CFACT-nél biztosított platformmal, ami felerősíti a hangját, Martz készen áll arra, hogy továbbra is hatással legyen a klímavitára, miközben majd légkörtudományi MSc tanulmányait folytatja. A klímavészhelyzet elleni érvei történelmi adatokon és a gyakorlati alkalmazkodáson alapulnak, mély egyetértésben a WCD küldetésével, aminek az a rendeltetése, hogy elősegítse a nyílt tudományos párbeszédet. Ahogy Martz fogalmaz: „Az adat az adat. Én csak egy őszinte, kiegyensúlyozott megközelítést próbálok felmutatni.”
Magyar fordítás: Szarka László Csaba
more news
Twenty years after the Stern Review
It’s now 20 years since the publication of the Stern Review on the Economics of Climate Change. This review began the UK-drive towards the crazy carbon-phobic policies which are helping to impoverish the nation, aided by unrealistic scenarios. Today, even Tony Blair can perceive that the pursuit of Net Zero is unwarranted and harmful to Britain.
China cooks the carbon accounting books by 400 million tons
China treats us like mugs and we cheer it on, says Jo Nova. Almost no one cares that the largest emitter on Earth has gaping holes in its CO2-numbers.
Why Aren’t Democrats Fighting Back? Morano on Turning Point in U.S. Climate Politics
Democrats and American environmental groups have grown strangely quiet on climate, says Marc Morano in a recent podcast with Tom Nelson. “It’s the complete and total collapse of everything we’ve covered over the last two decades of the climate movement.”
