A tudományos szervezetek a társadalmat új tudományos ismeretek előmozdításával, létrehozásával és átadásával: kutatás és oktatás által szolgálják. A minőségi egyetemek mára a jólét elsődleges forrásaivá váltak mindenütt, ahol megtelepedtek. Minél magasabb a tudományos színvonaluk, annál nagyobb a hozzájárulásuk a jóléthez. Az egyetemeknek ezért mindenkor elő kell mozdítaniuk a kiválóságot. Ez azt jelenti, hogy nem szabad megelégedniük a tudomány követésével, hanem a saját tudományos témáikban vezető szerepre kell törekedniük. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyetemek ideológiai és politikai célok nélküli közösségek. Az egyetemeken a szólásszabadság és a kutatási szabadság mindenekfelettisége semmiképpen nem vitatható.
Mindenek az éghajlattudományi közösségekre is ki kell terjednie. Sajnos a COP26 klímakonferencián ennek éppen az ellenkezőjét hallottuk.
A számos tudományterületről származó ismeretek integrálása nélkülözhetetlen az éghajlatváltozás hátterében álló összetett ok-okozati összefüggések teljes megértéséhez
Következzék a CLINTEL (Klímaintelligencia) üzenete minden klímakutatónak, aki jelen volt a COP26-on, és támogatta a Föld éghajlati rendszerének múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatos politikai nyilatkozatokat:
- A többtényezős, többléptékű rendszerek összetettsége a tudományterületek és a diszciplinák széles köre között szoros együttműködést kíván.
Az éghajlatváltozásnak számos természeti és antropogén oka lehet. Az éghajlatváltozás hátterében álló összetett ok-okozati összefüggések teljes megértéséhez számos tudományterület (például csillagászat, geofizika, geológia, régészet, meteorológia, óceánográfia és biológia) ismereteit kell integrálni. Különösen kiemelendő az elméleti tudás és a mérési technológiák együttes kezelése. A mai klímakutatásban ez aligha van így. A korai stádiumú modelleket „megoldott tudománynak” tartják. - A komoly tudományos kutatást nyitottság és sokféle nézőpont jellemzi, dogmák és előítéletek nélkül.
A jelenlegi éghajlattudományon belül a kíváncsiságot és a sokszínűséget elnyomják, és könyörtelenül érvényesítik a katasztrofális antropogén globális felmelegedés (CAGW) dogmáját. A tudomány azonban sem nem vallás, sem nem politikai párt. A tudomány nem attól fejlődik, ha azt skandáljuk, hogy „elhisszük” amit hallunk, hanem az által, ha az eredmények őszinte kíváncsiságot ébresztenek. [Eredetiben: ’wonder’.] Az üvegházgáz-elmélettel szemben kritikus kutatások finanszírozása ma már nem létezik. A cenzúra megnehezíti és gyakran meg is akadályozza az efféle kritikus cikkek publikálását a fősodorba tartozó, lektorált tudományos folyóiratokban. Itt is az üvegházgáz (CAGW)-modelleket tekintik igazságnak.
- A tudományos modellekbe vetett hit a mögöttes feltevésekbe vetett hit; csak a helyes feltételezések vezethetnek helyes válaszokhoz.
Az, hogy mi jön ki a számítógépes modellekből, teljes mértékben attól függ, hogy a modellalkotók mit tápláltak beléjük: hipotéziseket, összefüggéseket, paraméterezéseket, aritmetikai egyszerűsítéseket, peremfeltételeket stb. Sajnos a mainstream klimatológusok elvétve elemzik ki e választásaikat összetett algoritmusaikban. Például az afféle kérdésekről, hogy mennyire érzékenyek a modellezési eredmények az elfogult feltevésekre vagy a durva aritmetikai rácsokra, nagyon keveset hallunk. - Elegendő számú modellparaméterrel egy viszonylag kicsi megfigyelési ablakban mindig lehetséges rekonstruálni a mérési adatokat.
A paraméterhangolás keveset árul el a modellek érvényességéről. A híres matematikus, Neumann János (1903–1957) ezt mondta: „Négy paraméterrel akár egy elefánthoz is tudok görbét illeszteni; öttel már tekergetni is tudom az ormányát.”A kritikus és legértékesebb teszt az, hogy egy modell képes-e pontosan előre megmondani, hogyan alakulnak a mérési adatok a jövőben. És itt van az éghajlati modellek Achilles-sarka. Az IPCC-jelentések 40 éve egyfolytában tévesen jósolnak riasztóan magas hőmérsékleteket. Valójában csak a riasztási szintjük nőtt az idők folyamán („Öt perc van éjfélig”).
- A tudománytörténet azt tanítja, hogy az új meglátások nem a követőktől, hanem a másként gondolkodóktól származnak; a tudományban történelmet kizárólag a kétkedők és a másként gondolkodók írnak.
Kopernikusz, Galilei, Newton, Gauss, Curie, Einstein, Watson, Crick, Wilkins és Hawking mind kritikus szemmel nézték az uralkodó konszenzust, és más utat mertek választani. Nélkülük nem jöhetett volna létre előrehaladás.
Ezzel szemben a főáramú klímaközösség előrelépéshez való hozzájárulása kínosan csekély. Médiakampánnyá változtatták át őket, abból a célból, hogy a CAGW-hipotézist lenyomják a torkunkon. A kétkedőket és a másként gondolkodókat kiközösítik.
- A Tudományos Akadémiák erkölcsi felelőssége, hogy figyelmeztessék a társadalmat azokra a felelőtlen következtetésekre, amelyek a kiforratlan tudományos modellekbe vetett naiv hitből következnek.
Az éghajlati modellek nem bizonyultak megbízhatónak a globális felmelegedés előrejelzésére. Ezért jóslataik rossz alapot jelentenek a kormányzati irányelvek alakításához. Ne tévesszük szem elől: a Nemzeti Tudományos Akadémiák a tudomány őreinek tekintik magukat. Ha így van, nem kellene-e végre akcióba lendülniük? Már 2015-ben teljesen egyértelmű figyelmeztetést kellett volna adniuk a világ vezetőinek, hogy a klímatudomány még gyerekcipőben jár. Az Akadémiák hanyagságukkal cinkosaivá váltak a Párizsi Megállapodás abszurditásának és mindannak, ami ezt követte. - „A tudomány: megoldva” egy olyan konszenzusos kijelentés, amelyet igazi kutatók sohasem használnak.
A konszenzuson alapuló érvelés két ősi logikai tévedést kever össze – az egyszerű létszámra és a képzelt tekintélyre való hivatkozást (az ad populum és az ad verecundiam érvelést). Az a kijelentés, hogy „a tudomány: megoldva”, a klímaaktivisták által az igazi tudomány helyettesítőjeként alkalmazott képzelt konszenzus állítása. Mindennek következményeként az objektív tudományos igazság keresésével már évtizedekkel ezelőtt felhagytak. A történelem a mai fősodorhoz tartozó klímakutatókat és szervezeteiket fogja hibáztatni: azokat, akik kezdeményezték, támogatták és erőltették a tudomány téves értelmezését.
A CLINTEL emellett kritikus levelet küldött Dr. Hoesung Lee-nek, az IPCC elnökének, amelyben komoly aggodalmát fejezte ki a hatodik értékelő jelentés (AR6) politikai döntéshozói összefoglalójában (SPM) szereplő tudományos félrevezetésekkel kapcsolatban:
Kérjük, olvassák el a CLINTEL Éghajlati Világnyilatkozatát, https://clintel.org/hungary-wcd/
A CLINTEL követei és az Éghajlati Világnyilatkozat aláírói nevében:
Dr. A.J. (Guus) Berkhout, a CLINTEL elnöke,
a geofizika emeritus professzora,
a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia (KNAW) tagja,
a Holland Mérnöki Akadémia (AcTI) vezető tagja